boldogság-sokszög
2008 óta tag
- Események
- Bejegyzései
- Hozzászólásai
- Üzenetei
Beszélgetéseink 2006-...
Baráti-szellemi közösségünk, mint a bemutatkozásban írtuk, az internetes kommunikáción túl havonta egyszer találkozik s akkor különféle kérdésekről beszélgetünk: a kölcsönös érdeklődés, nyitottság és tolerancia jegyében. 2006 októberében kezdtük e...
boldogság-sokszög - 3 hete - boldogság sokszög blog
Magna civitas, magna solitudo?
Jövő heti összejövetelünk témája a - számunkra is nagyon fontos, közösség-megtartó és építő - barátság lesz. Ennek gyümölcseiről szól, fél évezred távolából, az alábbi szép, gondolat-ébresztő írás. FRANCIS BACON A barátságról Nehéz lehetett ennyi ...
boldogság-sokszög - 1 hónapja - boldogság sokszög blog
Levél barátságról, politikáról
2012. március 24. 21:38, Horváth Sándor írta: "Kedves Barátaim, Legutóbbi összejövetelünk témája ('Politikai/közéleti költészet') kapcsán elmeditáltam a közéletiség helyéről eszmecseréinkben. Erről egyszer már komolyan beszélgettünk, István beveze...
boldogság-sokszög - 1 hónapja - boldogság sokszög blog
Szomorú, emlékező összejövetel
Tegnap a múlt héten váratlanul elhunyt Babits Évára, a kiváló emberre, tanárra, az igaz barátra emlékeztünk. Beszélgettünk arról is, milyen témákat válasszunk tavaszi találkozóinkra. Köztük lesz az, amelyet még Évával együtt terveztünk politika és...
boldogság-sokszög - 4 hónapja - boldogság sokszög blog
„….Várad, kinek nem látni mását.”
Legutóbbi összejövetelünk témáját Nagyvárad adta, és Enikő s Pali sok fotóval szemléltetett előadása nyomán elhatároztuk: adandó alkalommal közösen is ellátogatunk a városba. Diamanstein Enikő-Diamanstein Pál: Pece-parti Párizs (Nagyvárad rövid tö...
boldogság-sokszög - 6 hónapja - boldogság sokszög blog
Csorba Kinga: Bibliai és pszichológiai háttér a lelkigondozásban
(Szakdolgozat, készült a SOLA SCRIPTURA Teológiai Főiskola 'Biblia-alapú lelkigondozás' szakirányú továbbképzésén, 2011-ben, konzulens Bahorecz Ilona) Tartalom Előszó Bevezetés Szupervíziós tanulmányaim kétségei Lélek-értelmezések Gondolatok a pas...
boldogság-sokszög - 6 hónapja - boldogság sokszög blog
Futball
Albert Flóriánra emlékezünk. És azokra az időkre, amikor még a világelitbe tartoztunk, s egy magyar-nyugatnémet vagy magyar-olasz derbit az egész ország izgalommal várt: garantált volt a nagy játék és csalódottak voltunk, ha nem nyertünk. S ha szü...
boldogság-sokszög - 6 hónapja - boldogság sokszög blog
Szülinapi sokszög
Az e havi volt a 43. találkozónk s épp öt éve, hogy először összejöttünk. És átadtuk magunkat a közös zenehallgatásnak, figyelemmel kísérve Attila bevezető, értelmező gondolatait. Jó este volt. SÖRÖS ATTILA Kedves zenéim 2. Én csak az utolsó pilla...
boldogság-sokszög - 7 hónapja - boldogság sokszög blog
bs 2011: nyár-vég, ősz-elő
Legutóbbi, augusztusi összejövetelünk folytatta hagyományainkat. Köszönet ezért mindenekelőtt Trembeczki Évának, aki most is válogatott finomságokat tett asztalunkra. A cigányság sorskérdéseiről folytatott beszélgetés érdekes és komoly volt. Horvá...
boldogság-sokszög - 8 hónapja - boldogság sokszög blog
Szovjet Robinson
ILJA ILF - JEVGENYIJ PETROV Hogyan született Robinson? A Kaland című, húsznaponként megjelenő képes folyóirat szerkesztőségében megállapították, hogy hiány mutatkozik olyan irodalmi művekben, amelyek le tudják bilincselni az ifjú olvasó figyelmét....
boldogság-sokszög - 9 hónapja - boldogság sokszög blog
Boldogság-értelmezések
Az alábbiakban különféle, a boldogságra vonatkozó megfogalmazásokat gyűjtöttünk össze, mi magunk is gyarapítva ezek számát. Lehet választani, továbbgondolni, hozzátenni. :) Az emberi boldogság előmozdítása érdekében - mint várható is volt - azok t...
boldogság-sokszög - 10 hónapja - boldogság sokszög blog
Roma történelem, kultúra, identitás
Idén nyár végi találkozónknak ez lesz a témája, Hadas Miklós és Horváth József bevezetőjével. A témához egy átfogó történeti munka: Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris Kiadó. Budapest. 2002. A nemrégiben elfogadott Európai Roma Stratégia teljes s...
boldogság-sokszög - 11 hónapja - boldogság sokszög blog
Csorba Kinga: Önreflexiók a látássérültségről
Tulajdonképpen egész életemben azon gondolkodtam, mit jelent számomra a látássérülésem. Nem tudok rá igazán felelni. Van, amikor nagyon indulatos vagyok, és van amikor teljesen természetesnek veszem. Azt hiszem ez mindig az adott körülményektől fü...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Alkotmányozás
Készül az új alkotmány tervezete, nemsokára elkezdődik a parlamenti alkotmányozás. Mindannyiunkat érint ez a folyamat, s már eddig is több, ilyen vagy olyan állásfoglalásra késztető kérdés merült fel benne. Szeretnénk erről is eszmét cserélni a kö...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Süket Levente: Gondolat-töredékek az élet filozófiájáról
A minap két szöveget olvastam egy fórum-hozzászólást: "A filozófia ... ab ovo nem valami elidegenedett szakma, nem ipar (még ha lenne is rá igény), hanem organikus tevékenység, művészet és tudomány egyszerre. A hivatalos, akadémiai filozófia és az...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Pénz és boldogság
MEIXNER ZOLTÁN Feltárták a pénz és a boldogság összefüggéseit ( hvg.hu, 2011. február 02. ) "A pénz nem boldogít ugyan, de nem árt, ha jó sok van belőle hangzik a régi bölcsesség némi mai tapasztalattal kiigazított változata. A legújabb kutatások ...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Közéleti meditáció
HORVÁTH SÁNDOR Politika és hatalom Emlékszem, még a pártállami időkben, sétáltam a Parlament mellett és azon töprengtem: mi is az állam? Hol is találhatjuk kézzelfoghatóan meg? Politikailag sem a rendszerváltáskor, sem azóta nem mondhatom aktívnak...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Patentwagen, Ford-T, Toyota
ANDRÓCZI BALÁZS Autózunk, 125 éve ( www.totalcar.hu , 2011. január 29., szombat) "Minden Karl Benz törékeny háromkerekűjével kezdődött, 1886. január 29-én. Ekkor kapta meg a szabadalmat Otto-motorral hajtott önjáró kocsijára azóta is ezt a napot i...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Hattyúdal
"Nem hiányzik a koncertezés". Szörényi Levente a Quartnak (Az interjút készítette: Inkei Bence, 2011. január 20.) "Az Illés és a Fonográf együttesekkel, valamint szólólemezeivel és színpadi művei révén a magyar rocktörténet egyik legfontosabb élet...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Szülészeti gyakorlat
Januári összejövetelünkön, a beszélgetés vége felé, felmerült ez a téma. Amelyben így-úgy mindnyájan érintettek vagyunk. És szerencse, hogy az alábbi írás szerzője is köztünk volt, de épp csak elindulhatott az eszmecsere erről a fontos kérdésről (...
boldogság-sokszög - 1 éve - boldogság sokszög blog
Múlt hét csütörtöki összejövetelünk mindnyájunk számára hálás témát és jó, örömteli beszélgetést hozott. Francis Bacon megfogalmazását használva, tovább szőttük, újabb mintákkal gazdagítottuk a barátság szövetét. Leginkább (örökzöld kérdés, mi sem oldottuk meg...) arról esett szó, lehet-e nő és férfi között meghitt barátság. S megosztottuk tapasztalatainkat arról is, kinek mit jelentenek a barátság táguló körei: ki az igaz barát, a jóbarát, a haver, s a jó ismerős. És persze még sok más is szóba került: ahogy a jeles angol gondolkodó szépen írta, egymás révén kicsit talán okosabbakká lehettünk önmagunknál ezen az estén. :)
S néhány szép, a beszélgetés elején bevezetőül elhangzott gondolat:
A barátság sokszor indulhat hervadásnak, és csak az igaz barátok képesek arra, hogy a fonnyadt virágból, gyönyörűt varázsoljanak. - Angemon Leelan
A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie. - Len Wein
A barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret. - Elbert Hubbert
A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. - Seneca
A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra. - Ismeretlen szerző
Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. Gyere mellettem és légy a barátom. - Albert Camus
Aki minden hibától mentes barátot keres,élete végéig barát nélkül marad. Aki pedig a hibákat keresi a barátaiban, lassanként magára marad. - arab közmondás
Van, aki saját bilincseit nem tudja kioldani, de barátja számára mégis megváltó. - Friedrich Nietzsche
Légy lassú, mikor barátot választasz, még lassabb, mikor cseréled. - Benjamin Franklin
Barát az, akit felhívhatsz az éjszaka kellős közepén azzal, hogy megöltél valakit, és ő csak annyit kérdez: hova vigyem a hullát? - Ismeretlen szerző :)
3 hete - boldogság-sokszög - Magna civitas, magna solitudo? (1 hozzászólás)
Születés és szülészkedés
Dr. Tolnay Lajos volt a Tudakozó Klub vendége 2011 május 8-án, mely rendezvényre egy országos programsorozat, a Születés Hete záróalkalmaként került sor. Az előadásban a szüléssel és születéssel kapcsolatos érdekességeket hallhattunk, de informálódhattunk a trendekről, a lombikbébi-programról, illetve a téma kapcsán felmerülő etikai kérdésekről is. A doktor úr előadása nem "száraz ismeretterjesztés" volt: sokszor szubjektíven megélt élettapasztalatok és történetek is elhangzottak. Az előadás letölthető és meghallgatható itt:
http://www.tudakozoklub.net/eloadasok.html
11 hónapja - boldogság-sokszög - Szülészeti gyakorlat (2 hozzászólás)
Egy kis nagypolitika:
http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20110711-tudositas-az-orszaggyules-uleserol-2011-julius-11en.html#1
13.37 Orbán és Vona szópárbaja cigányügyben
Hogy gondolja miniszterelnök úr, létezik-e cigánybűnözés - kérdezte Orbántól Vona Gábor, a Jobbik elnöke, akit az is érdekel, hogy a kormányfő szerint van-e megélhetési gyerekvállalás, illetve tart-e az etnikai viszonyok radikális megváltozásától. Orbán azt mondta: nem tartja udvarias dolognak, hogy Vona megszabja neki, hogyan válaszoljon. A miniszterelnök szerint nem szabad misztifikálni a cigánykérdést, ugyanolyan gyakorlati kérdés, mint minden más megoldandó probléma.
Miniszterelnök úr nem mer vagy nem akar őszintén beszélni erről a kérdésről - mondta viszontválaszában Vona, aki szerint egy gyöngyöspatai asszony azt üzeni általa a kormányfőnek, hogy menjen el egyszer hozzá, töltsön el ott pár napot. Orbán szerint a magyar kormány olyan átszervezésen dolgozik, amely figyelembe veszi a realitásokat. Egy ilyen realitás, hogy nagyszámú cigányság él velünk, így ezeket, például a cigányság által lakott települések közbiztonsági problémáit is figyelembe veszi.
11 hónapja - boldogság-sokszög - Roma történelem, kultúra, identitás (3 hozzászólás)
Kovács Edith hívta fel a figyelmünket erre a linkra - hogyan lehet a tehetséges cigányokat támogatni -, kapcsolódva az augusztusi témához:
http://www.origo.hu/kultura/20110707-hatvan-cigany-zenei-tehetseg-tanul-snetberger-ferenc-zenei-taboraban.html
11 hónapja - boldogság-sokszög - Roma történelem, kultúra, identitás (3 hozzászólás)
Egy új könyv a szerző szerkesztésében:
BOLDOGSÁG ÉS GAZDASÁG
A buddhista közgazdaságtan eszméi
Typotex Kiadó, 2010
A kötet a buddhista közgazdaságtan (buddhist economics) gondolatkörébe nyújt betekintést. A buddhista közgazdaságtan - a buddhizmus alapeszméi által inspiráltan - a gazdaság és a gazdasági tevékenységek újfajta megközelítését adja. A ma uralkodó (mainstream) közgazdasági megközelítéssel szemben a vágyak önkéntes korlátozását, mások önzetlen szolgálatát hirdeti, a béke, az ökológiai fenntarthatóság és a boldogság megvalósítására törekedve. Ezek az eszmék első hallásra meghökkentőnek tűnhetnek az önérdekkövetésre sarkalt, fogyasztásorientált nyugati ember számára, azonban a jelenkori ökológiai és pénzügyi válság egészen új megvilágításba helyezi a dolgokat.
Forrás. http://konyvkuldo.hu/boldogsag_es_gazdasag_a_buddhista_kozgazdasagtan_eszmei_az_okologiai_gondolat
1 éve - boldogság-sokszög - Buddhizmus és közgazdaságtan (1 hozzászólás)
Egy alapmű a témához:
ROBERT E. LANE: The Loss of Happiness in Market Democracies.
Yale University Press, 2001
This book is probably the most complete Western book about happiness. Robert Lane recommends that to the goal of happiness should be added the goals of justice and personal development. He uses "happiness" with the meaning of "satisfaction with life", or with "Subjective Well Being" (SWB). The difference being that happiness is a fleeting emotion and satisfaction with life a more profound view.
He accuses economists of wanting to maximise one dimension only like "the greatest amount of happiness for the greatest number of people" (Jeremy Bentham), or maximise increases in GDP per person. The belief of many people in prosperous countries is, that increasing GDP per person will lead to increases in happiness. Prof Lane refers to this belief as the "Economistic Fallacy" which he considers a major threat to the future of the USA. He proves conclusively that in the USA and other prosperous countries, increases in GDP per person do not lead to increases in happiness. He points out that governments focus too exclusively on increasing GDP. Governments should in all their policies ask themselves if their policies contribute to the three goals of happiness, justice and personal development. The title of the book can create the mistaken impression that Professor Lane is against a free market and democracy. His main point is that the market and democracy on their own do not lead automatically to increased happiness and that the three goals should also be considered by governments when attempting to make the free market and democracy function satisfactorily. He points out that happiness is dependent on what he refers to as "companionship" (that is friends) and a good family life. At no point does he suggest that the free market and democracy can be replaced by better systems.
He refers to the need to make trade offs between wealth on the one hand and, companionship and family life on the other. Trade offs is a concept economists like. My preference is to figure out how these interdependent concepts can reinforce each other. That is, not seeing it as a zero sum game but as a win-win situation. This is not to deny that fathers and mothers that work so much that they spend hardly any time with their children do not have the right balance.
Similar ideas to those of Prof. Lane have been presented in other interesting books by economists in "Happiness and Economics"- "How the economy and institutions affect human well-being" by Frey and Stutzer and in "Development as Freedom" by Amartya Sen (see my reviews). There is also a vast Buddhist literature about happiness as a vital aspect of the science of the mind. See for example "The Universe in a Single Atom" by the Dalai Lama (see my review).
The importance of the book by Prof Lane is that he is a prominent political scientist, as shown by the fact that he was President of the American Political Science Organisation and also President of the International Society of Political Psychology. His book refers to and evaluates a very large number of scientific studies in the two fields of political science and political psychology and the book is also in that respect invaluable.
Forrás: http://www.amazon.co.uk/product-reviews/0300091060/ref=dp_top_cm_cr_acr_txt?ie=UTF8&showViewpoints=1
1 éve - boldogság-sokszög - A boldogságról (2 hozzászólás)
Augusztusi végi összejövetelünkön Abdul-Fattah Munif és Al-Dubai Mohamed, a Magyarországi Muszlimok Egyháza hitoktatói voltak vendégeink. A több órás beszélgetésen bevezettek bennünket az iszlám hitélet alapjaiba, történetébe, erkölcsébe, mindennapi gyakorlatába és különösen a Koránban foglaltakba. Szó esett a különböző vallások közötti megértés szükségességéről, s arról, hogy mai világunkban gyakran vallási köntösbe öltöztetik a gazdasági-politikai érdekkonfliktusokat is. Miközben például különböző egyházak hívei békésen élnek együtt nem egy iszlám országban. Vagy utalhatunk az Ibériai félszigetre, ahol keresztény, iszlám és zsidó vallásosság illetve tudomány közösen virágzó kultúrát teremtett évszázadokon át. Beszélgettünk a globalizáció jelenségeiről is, amely az iszlám országokban új kérdéseket vet fel szekularizációs hatásaival. Köszönjük vendégeinknek a nyitott és érdekes beszélgetést, hogy a Ramadán hónapban is szántak időt a velünk való találkozásra. Közösen igyekszünk majd ellátogatni hozzájuk az Iszlám Kulturális Központba (Budapest, XI. ker. Sáfrány u. 43.) is.
*
Múlt szombaton meglátogattuk az Iszlám Kulturális Központot. Köszönjük a vendéglátást és a tájékoztatókat a Magyarországi Muszlimok Egyháza jelenlévő képviselőinek. Sulok Zoltán, az egyház elnöke bevezetett bennünket az iszlám hitélet mindennapjaiba, beszélt a mecsetek építészeti és intézményi jellegzetességeiről, a vallási vezetők szerepéről, az imádkozás rendjéről, az IKK funkciójáról. Abdul-Fattah Munif hitoktató a vallási tolerancia fontosságát emelte ki, rámutatva, a Korán szavai is milyen nagy hangsúlyt helyeznek erre. Kitért azokra a teológiai kérdésekre és gyakorlati példákra, amelyek a könyves vallások hívei közötti megbecsülést és párbeszédet tovább erősíthetik. Al-Dubai Mohamed, pszichológus és költő a Korán nyelvi-esztétikai értékeit mutatta be, kiemelve milyen szerepet játszik a hívő muszlimok és közösségeik életvezetésében, erkölcsi magatartásában. Ajándékba kaptuk tőle 'Örök festmény' című nemrégiben megjelent verseskötetét.
A beszélgetés jellegéhez kapcsolódóan felhívták figyelmünket a Vallásközi Párbeszéd Társaságára, melynek tevékenysége, rendezvényei az alábbi honlapokon (is) követhetőek:
http://www.vallaskoziparbeszed.hu
http://vapata.blogspot.com
Egy kislány is olvasott fel nekünk arabul a Koránból: kedves volt.
(HS)
1 éve - boldogság-sokszög - Iszlám vallás és kultúra (1 hozzászólás)
Leventétől:
"Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent
átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb
teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik,
annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia. Így
sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére,
és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki
szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a
vallás." (Mahatma Gandhi)
1 éve - boldogság-sokszög - Kiscsapat, sokféle mez :) (1 hozzászólás)
http://vtdigger.org/2010/04/04/first-ever-gross-national-happiness-conference-to-be-held-in-june/
több éve - boldogság-sokszög - Hurrá: nem mi vagyunk a legkevésbé boldog nemzet Európában! :) (3 hozzászólás)
A neten olvasható Martos Tamás (Semmelweis Egyetem) 2010-es PhD-értekezése, mely az életcélok és a lelki egészég kérdéseit vizsgálva sok hasonló témát érint:
http://phdold.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/martostamas.d.pdf
több éve - boldogság-sokszög - A boldogság közgazdaságtana (4 hozzászólás)
Egy nemrégiben megjelent kötet a témáról:
HITTEL A BOLDOGSÁG NYOMÁBAN
[ Szigeti László könyvismertetője, forrás: http://www.piarista.hu/rolunktolunk/luk%C3%A1cs-l%C3%A1szl%C3%B3-boldogs%C3%A1g-teol%C3%B3giai-antropol%C3%B3gi%C3%A1ja ]
Hazudik, aki azt állítja, hogy nem érdekli a boldogság. Becsap másokat, de ez még nem minden, e rosszat még tudja tetézni: azzal, ha kijelentésével már önmagát is igyekszik félrevezetni. Emberi alaphangoltságunk - természetes és a természetfelettire nyíló - része a személyre szabott boldogság keresésének mozgatóereje. S jobb ezzel tudatosan foglalkozni, nehogy tévutakra rángassanak eltagadott, így aztán öntörvényűvé váló vágyaink. Boldogság, vágy, önszeretet - a kereszténynek mondott gondolkodásban olykor gyanúsan csengő szavak, pedig a mélyü(n)kre tekintve azt láthatjuk, magukban foglalják annak lehetőségét, hogy életünk Istentől Istenig vezessen. Boldogság, vágy, önszeretet és mélység: e fogalmak rejtette valóságok együttesen terelhetnek jó irányba - mert nem mellékes szempont, hogy milyen szinten lendül valaki a boldogság vagy épp vágyai felé. S a média tereiről különösen nagy mennyiségben elkövetett felszíni boldogságvakarás árad felénk, félrehordva figyelmünket életünk központi témáiról.
De szerencsére vannak más hangok is.
Hit és emberi boldogság címmel jelent meg a napokban egy lényegfejtegető kötet, melyben a Katolikus Pszichológusok Baráti Köre, a Faludi Ferenc Akadémia és a Magyar Pszichológiai Társaság Valláspszichológiai Szekciója által közösen szervezett tizenharmadik konferencia előadásainak tanulmányokká formált változata látott napvilágot. A teológia, a filozófia vagy épp a művészetek gyakorlatától eltérően a lélektan a boldogságnak sokáig csak a hiányával vagy a kudarcba fulladt keresése által kiváltott pszichés problémákkal foglalkozott. Az 1990-es évek hoztak fordulatot: az úgynevezett pozitív pszichológia térnyerésével a boldogság forrásait, kibontakoztatásának, közelítésének lehetőségeit is kezdték feltérképezni az emberi lélek működésére szakosodott kutatók, így már ellenőrzött adatokra, vizsgálatokra és folyamatokra támaszkodva elemezhették az említett találkozó résztvevői hit és boldogság kapcsolatának részleteit.
A teológiai közelítések mellett (Orosz Atanáz görög katolikus pap a zsoltárokban és egyházi értelmezésükben megjelenő boldogságképről, Nemeshegyi Péter jezsuita a jézusi boldogságokról, Lukács László piarista pedig a boldogság teológiai antropológiájáról ír) széles mezőn jelennek meg a pszichológiai nézőpontból származó felismerések, tapasztalatok is: Horváth-Szabó Katalin a boldogság élményével, Kárpáti Gyöngyvér az istenkép és a belső harmónia viszonyával foglalkozik; Martos Tamás az istenhit szerepét értelmezi a mindennapok minősége szempontjából; S. Petik Krisztina és Kézdy Anikó az életkorok boldogságát a személyiség fejlődésével összefüggésben elemzi, Pataky Ilona pedig - Boldogtalannak vélt boldogok címmel - a strokebetegek sorsának valamennyiünket érintő tanulságaiba avat be.
Fajsúlyos, ugyanakkor közérthető kötet a Hit és emberi boldogság. Persze nem „gyorsan-könnyen" típusú receptkönyv, de olyan kalauz, amely a boldogság belénk teremtett forrásai felé vezetheti a nyitott szellemű olvasót,
(Hit és emberi boldogság, Budapest, 2009, Új Ember Kiadó, 220 old.)
több éve - boldogság-sokszög - Boldogság-értelmezések (2 hozzászólás)
Egy érdekes könyv a témához [ forrás: http://marx.tek.bke.hu/bio.htm ]:
CSAK APRÓPÉNZÉT VESZÍTHETTE...
Francis Wheen: Karl Marx
Napvilág Kiadó (2004)
Senki sem állt annyira hadilábon a pénzzel, mint éppen A tőke szerzője, mondja Francis Wheen a Marxról írott, fantasztikusan élvezetes életrajzában.
"Jézus Krisztus óta nem született még egy olyan érthetetlen nincstelen," - írja Karl Marxról Francis Wheen - "aki az egész világ elismerését kivívta volna." Persze, hozzátehette volna, hogy Marxot csak szimbolikusan feszítették keresztre. Ennek az olvasmányos életrajznak sikerül a történelmi materializmus megalapítóját emberközelbe hoznia anélkül, hogy trivializálná alakját, s groteszk módon kifigurázott főhősét szellemesen veszi védelmébe.
Ha Marx néhány évvel tovább él, mondja Wheen, biztos akadtak volna vállalkozó kedvű újságírók, akik kiszimatolták volna, hogy ő maga volt Hasfelmetsző Jack. Tény, hogy már akadt olyan amerikai szerző, aki szerint Marx titkos sátánimádó szekta tagja, s ennek egyik bizonyítékát Marx óriási szakállában látta.
A proletárforradalom megálmodója nem volt hibátlan jellem. Féktelen, uralkodni vágyó és intellektuálisan arrogáns személy volt, ugyanakkor azonban Jonathan Swift óta az ellentmondások, az emberi gyengeségek ábrázolásának legnagyobb virtuóza is. Ellenfeleit nemes egyszerűséggel kreténeknek, pojácáknak, sarlatánoknak és kapcabetyároknak nevezte. Lord John Russellt "rosszindulatú, torz kis törpeként" aposztrofálta, egy másik ellenlábasát pedig még durvábban "zsidó négernek" mondta.
Ez a félelmetesen mqvelt teuton filozófus egyben vagány volt a politikában is, "szadista intellektuális bandita", aki élvezettel vetette be magát egy jó hirigbe, és közben az őt ócsárolókat dölyfösen párbajra hívta ki - jóval azután, hogy fizikailag már nem volt csúcsformában. Egy arisztokrata nőt, Jenny von Westphalent vett feleségül, s Wheen szavaival "nevetségesen büszke volt arra, hogy az eleganciával, a flanccal házasodott össze", és egalitariánus elvei ellenére is gondja volt rá, hogy nejének lánykori neve is szerepeljen a névjegyükön. Egyfelől úgy nézett ki, mint a tündérmesék feketehajú szörnyetege (egész életében a Szerecsen volt a beceneve), másrészt viszont élt benne a született patríciusok fennhéjázása vagy inkább hidegvére.
Marx, a munka hőse sohasem süllyedt le egy teljes állás okozta megaláztatásig, de semmi bqntudatot nem érzett amiatt, hogy egész életében a kapitalista osztályt, egész pontosan annak egyik sokat szenvedett képviselőjét, Engelst - egyébként Marx élete végéig leghűbb segítőtársát - pumpolta. Engels, ez a ragyogó szépfiú, aki az előkelő társaságban flörtölt, közben két ír munkásasszonnyal élt együtt amolyan ménage á trois-ban, tartotta el kollégáját, néha a papája manchesteri cégének széfjéből csent el egy kis pénzt. Hogy a levelekben küldött pénzt nehogy ellopják, néha kettévágta a bankjegyeket, és két külön borítékban adta fel Marxnak. A hűséges Engels gyakorlatilag teljesen feláldozta saját pályáját Marx jólétének biztosítása érdekében, és néha Marx nevében újságcikkeket írt olyan témákban, melyeket a maitre egy pillantásra sem méltatott. Amikor Engels fájdalmas levélben beszámolt Marxnak egyik ír szeretQje haláláról, arra a nagy humanista a gyengélkedéséről panaszkodó, önsajnálattól csöpögő litániával válaszolt.
Ez a "burzsoá zsidó himpellér", ahogy Wheen nevezi hősét, valahogy elmulasztott jelen lenni saját apja temetésén, és valószínűleg teherbe ejtette szobalányát. Az ő temetését mindössze tizenegy gyászoló tisztelte meg. Ha életének java részében nélkülöznie kellett, azt részben annak köszönheti, hogy nem volt hajlandó lemondani arról, hogy egy tisztes tQkés életét élje egy kőműves jövedelméből. Még a tőzsdével is próbálkozott egy időben. A szorongatott helyzetben lévő Engelstől kunyorált pénzen csak úgy elreppent családjával egy kis pihenésre Franciaországba. Mint az A tőkén dolgozva maga megjegyezte, rajta kívül nem volt még egy ember, aki olyan sokat írt a pénzről, miközben olyan kevés jutott neki belőle.
Hitelezők zaklatták, karbunkulusok kínozták, és ez a világrengető géniusz a koldusokéval mérhető nyomorban kaparta össze a létezéshez szükséges pénzt, közben minden szavát lesték a rendőrspiclik, és számtalan Viktória-korabeli betegség gyötörte. Volt epegörcse, kínzó álmatlanságtól szenvedett, de sohasem engedett a testi szenvedéseknek vagy a politikai kompromisszumoknak. Felesége és gyermekei az egyik rémes, zűrzavaros helyzetből a másikba vetődtek, közben pedig Marx azzal a rettenthetetlen bátorsággal, melyről messze földön híres volt, a fenekén támadt fájdalmas furunkulusoktól igyekezett megszabadulni egy késes borotva segítségével. Goromba önkényúr volt, de ugyanakkor nem ismert félelmet, szellemes és szenvedélyes, felülmúlhatatlanul lebilincselő mesélő, lelkesítő tanár, és, mint azt még a rendőrség is kénytelen volt elismerni, kedves és nemes pater familias. Ha soha egyetlen könyvet sem publikált volna, akkor is számon tartanánk a modern kor egyik legjelentősebb újságírójaként; írói stílusa olyan költői tudott lenni, mint amilyen becsmérlő. Igen, Marx literátus ember volt, Heinrich Heine barátja, imádott Shakespeare-t játszani, és politikai látomásai bővelkednek az ironikus, patetikus és paradox szóképekben.
Marx - leginkább fiatal korában - nem a karosszékből prédikálta a baloldaliságot. Mint a Kommunisták Szövetsége egyik lázító tagját kiutasították Franciaországból, és aztán Londonban telepedett le főképpen azért, mert sem Németország, sem Svájc vagy Belgium nem engedte földjére. Épp olyan jól ismerte a száműzetést és a börtönöket, mint a British Museum olvasótermét. De a szüntelen robot közben is megőrizte karneváli auráját: a viccek és a szivar szerelmese volt, akinek egyszer egy gargantuai kocsmázás után a rendőrök elől négykézláb kellett a Tottenham Court Road-on menekülnie. Sok más nagy gondolkodóhoz hasonlóan neki sem volt szerencséje a tanítványaival. Egy időben Marx Nemzetközi Munkásszervezete egyesült a Spiritualisták Nemzeti Szövetségével: az egyesülés ötlete egy nőtől származott, aki korábban kígyóolajjal házalt, és élete végén színlelt misztikus lett. Jóval több ijesztő tanítványa volt, mint amennyien a mi századunkban követték, de Wheen hangsúlyozza, csak egy hülye teheti felelőssé őt a GULAG-ért. Sajnos azonban, folytatja, korunk bővelkedik ilyenekben.
Ez a ragyogóan olvasmányos munka sem nem nimbuszromboló, sem nem szentek élete. Kritikus főhősével, ha az kell, ám alapvetően együttérző, így sikerül a démonizált Marx-figurát teljes embernek mutatnia. Intellektuális szempontból nézve a könyv nem ad sokat: gyanakvó hetykeséggel beszél a "roppantul sokat elméletieskedő" Marxról és Engelsről, és aki Marx tanításaira kíváncsi, az felejtse el ezt a könyvet. Igaz, persze, hogy éppen elég Marx-interpretáció született már.
Wheen a Marx életéről szerzett alapos tudását egy jó kolumnista tömör és könnyed stílusában vezeti elő, és helyenként tud is olyan szellemes és frappáns lenni, mint könyvének főhőse. A könyv bátran vállalja a divatjamúlt jelzőt, miközben élvezetes és elragadó olvasmány.
Terry Eagleton
Megjelent: Eszmélet 46.
több éve - boldogság-sokszög - Marxról, a marxizmusról - többféleképp (4 hozzászólás)
Pécsi Katalin az imént küldte el nekünk - köszönet érte! - egy írásának linkjét a tervezett Sorstalanság-beszélgetéshez:
http://www.hdke.hu/download/elet_a_taborban_szakanyag.pdf
(HS)
több éve - boldogság-sokszög - Lágerek, 20. század (3 hozzászólás)
Egy másik mű ugyanehhez a témához.
PÉCSI KATALIN (szerk.):
Sós kávé. Elmeséletlen női történetek. Novella Kiadó. Budapest. 2007.
(Könyvismertetés, írta NAGY LÁSZLÓ, 2007. május 9.)
A XX. századi művészet egyik legnagyobb problémája a soá művészi megformálása. A tartalom, az emberiség történetének legsötétebb, legkegyetlenebb korszaka olyan művészi formát kíván, amely egyszerre fejezi ki a XX. század általános morális káoszát, az elnyomó rendszerek, a diktatúrák, ám ugyanakkor a pénzközpontú kapitalizmus mechanizmusát, az ember elidegenedését önmagától és közösségétől, ahol az emberi életnek, az embernek, mint egyszeri, megismételhetetlen személyiségnek már semmi értéke sincs.
-------------------------------------------------------------------------------
A zsidóság a soá következtében mindezt a maga teljességében, esszenciájában élte át, felülemelkedve minden parcialitáson, esetlegességen (ezért nem lehet a kommunizmus és más diktatórikus rendszerek áldozatait egybemosni és kijátszani a fasizmus áldozatai ellen), ennek következtében a XX. századi életérzést legadekvátabban a XX. századi zsidó életérzés fejezi ki. Az irodalomban először -mintegy előfutárként- Franz Kafka volt képes megragadni és megformálni először ezt a meglehetősen amorf, ambivalens életérzést (amely a kisember szorongásának, megalázottságának egyfajta ironikus önreflexióját is magában foglalja). Kafka próféciája a nemzetiszocializmusban valósággá vált, a Kastély és a Per megragadhatatlan, átláthatatlan épületkomplexumainak és az Átváltozás börtön-szimbólumként funkcionáló szobájának helyét átvette a valóságos lágerek, haláltáborok világa.
Rejtő Jenő Csontbrigád és Kertész Imre Sorstalanság c. regényeiben sikerült talán legtökéletesebben ábrázolni és művészileg megformálni a koncentrációs tábor „fekete lyukán” túl az általános zsidó életérzés, identitástudat specifikumát, a XX. századi életérzés esszenciáját is.
A soá-irodalom alkotásai, így az előbb említett művek férfi-szemszögből közelítik meg a vészkorszak eseményeit és a zsidó életérzést. A női perspektíva a világirodalomban még ugyan jelen van, de a magyar (nyelvű) irodalomban szinte teljesen negligálódott. A zsidó származású írónők műveikben többnyire nem foglalkoznak saját zsidóságuk kérdésével, mivel valamennyire még ma is tabunak számít ez a téma.
Ez a fájdalmas hiány a történelmi identitás kialakításában felbecsülhetetlen károkat, emlékezet-kiesést okozott, ráadásul az „utolsó másodpercben” vagyunk: az élő tanúk nagy része úgy távozik közölünk, hogy nem osztotta meg történetét még szűkebb családjával sem.
A Sós kávé - Elmeséletlen női történetek c. könyv ezt a hiányt igyekszik pótolni és a történelmi felejtést hét évtized távlatából valamelyest ellensúlyozni. A kötet szerkesztője, az Esztertáska Zsidó Női Szellemi Műhely vezetője, Pécsi Katalin 2002-ben határozta el, hogy összegyűjti az eddig „elmeséletlen női történeteket”. A személyes élményeken alapuló, szubjektív, a részleteket érzékletesen kidomborító, a zsidó élet legkülönbözőbb aspektusairól szóló történetek 2002 és 2005 között, felolvasóesteken kerültek nyilvánosság elé és az interneten, az Esztertáska honlapján is közzétették őket. Most könyv formájában is napvilágot láttak a visszaemlékezések, melyek nemcsak történeti, hanem irodalmi szempontból is megkerülhetetlen dokumentumok. Bár a könyv előszavában Pécsi Katalin arra hívja fel az olvasókat, „nem művészi szövegként kell e kötet írásait olvasnunk, hanem úgy, mint elmesélésre méltó életek, sorsok dokumentumait”, az elbeszélések mégis méltó képviselői és szerves részei a soát személyes élmények alapján, egyes szám első személyben elbeszélő irodalmi hagyománynak, amelynek első jelentős alkotása Sallai Elemér Mozgó vesztőhely c. regénye.
A visszaemlékezések a könyv végére szerves egésszé állnak össze, a tanúkkal együtt mi is részesei lehetünk a történelmi folyamatoknak. Az egyéni, személyes történetek mindenhol magukban hordozzák az általánost, a zsidóság történetét, mert már maga a tartalom is meghatározza a formát. A szavak által megformált, egységes gondolatmenetekben összegzett átélt események ugyanakkor magukban rejtik azt a paradoxont, hogy a halálközeli állapot „dionüszoszi” rettenetét az „apollóni fátyol” gyakorlatilag elmondhatatlanná teszi.
A zsidóság modernkori szenvedéstörténete a visszaemlékezésekben, emlékiratokban, találta meg azt a formáját, amit leginkább az ókori szertartásokkal és misztériumjátékokkal (Dionüszosz, József, Dumuzi-Tammúz-Adonáj), valamint középkori passiójátékokkal rokoníthatunk. Csak ameddig az istenek vagy félistenek szenvedéstörténetei konkrét értelemmel, teleologikus céllal bírnak (egyértelmű választ lehet adni a miért kérdésre), addig a soá, amely után nincs „Megváltás” az abszolút értelmetlen halál par excellance szimbóluma (a holokauszt kifejezés ezért nem fedi le teljesen a fogalmat). A soá tudatával nem lehet „hétköznapi, normális emberként” élni, még ha elfojtják a tudattalanban, akkor is a személyiség része (az elfojtás következtében még diszharmonikusabb lesz a személyiség). Mindenképpen viszonyulni kell valahogyan hozzá, s ezt a viszonyt a címadó elbeszélés, Vera Meisels írása, a Sós kávé egy ironikus szóval jellemzi, a „holokausztnyik”-kal (a szövegkörnyezetben pejoratív minősítésnek szánják).
A sós kávé, amit tréfából adnak a túlélő asszonynak, aki szó nélkül megissza, szimbólum: a soá jellem- és személyiségformáló hatásának összegzése. A kívülálló avatatlanok számára érthetetlen, miért issza meg a kávét, miért nem tud túllépni a haláltábor emlékén. A túlélő szemszögéből nézve a sós kávé összetett szimbólum, szavakban kifejezhetetlen teljesség nélkül egyszerre jelenti az élethez, de egyszerre az emlékekhez, a fájdalomhoz is való ragaszkodást, a melegséget, a minimálisra csökkentett vegetálás rendszerességét, a nőiségre jellemző szeretetteljes alázatot és a sorssal való megbékélést is: „De az az igazság, hogy van a megsózott kávéban valami jó, ami miatt még jól is esett.”
A könyv tematikájának két pillére, a zsidóság és a nőiség nemcsak itt, hanem a többi történetben is találkozik. A könyv olvasása közben pedig egyre inkább összeáll a zsidó nők egyéni sorsán keresztül a szintézis, az ember és a történelem kapcsolata. Az ember, aki a történelmi események passzív áldozatává válik, de mégis megteszi a legtöbbet, ami tőle telhető, „az marad, aki volt”: ember, zsidó és asszony.
Forrás: http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article117
(HS)
több éve - boldogság-sokszög - Lágerek, 20. század (3 hozzászólás)
Novemberi összejövetelünkön Hild Márta, eszmecserénket bevezetendő Marxról a tudósról, a közgazdászról beszélt. Röviden elemezte a marxi elmélet és a modern közgazdaságtan kapcsolatát, és az analitikus marxizmusnak nevezett törekvéseket (ide vonatkozó tanulmányainak linkjeit lásd fentebbi bejegyzésünkben). Az ezt követő vita részben tágította is a témát, és Marxról a forradalmár-ideológusról ill. gondolatainak utóéletéről is sok szó esett. Néhány felvetés az elhangzottak közül:
- Mi a viszony a forradalmár és a tudós Marx között, különösen a 13. Feuerbach-tézis tükrében? Ha, tegyük fel, kevésbé tudunk azonosulni a Nemzetközi Munkásszövetséget szervező, a proletárdiktatúra megteremetésére felhívó Marxszal vagy épp elhatárolódunk tőle - találhatunk-e nem egy értékes tudományos teljesítményt, támpontot munkáiban? Életműve, mely bizonyos tekintetben torzó maradt - ad-e lehetőséget ilyesfajta 'kettős mércére'? Lehet-e őt úgy 'szalonképesebbé' tenni - ha egyáltalán rászolgál efféle 'szerecsenmosdatásra' -, hogy Marx '2 arcáról' beszélünk (mint pl. Robert Kurz), és igyekszünk az 'ezoterikus', az elidegenedett társadalmi viszonyokat elemző Marxot előtérbe állítani az osztályharcos Marxszal szemben? Vagy hogy kiemeljük a marxi tudományos módszer erényeit, és kevésbé hangsúlyozzuk azokat a kétségesebb vagy utólag hibásnak bizonyuló gazdasági-társadalmi következtetéseket, amelyekre munkáiban jutott? Ugyancsak ide tartozik: mennyire vulgarizálta a későbbi 'brosúra-irodalom' a tudományos Marxot?
- S mi a marxi életmű viszonya ahhoz, ami az ő nevében s rá alapozva később, az államszocialista társadalmakban megvalósult? Hiszen Marxnál nyilván sehol sem olvashatunk kényszermunka-táborokról, koncepciós perekről, szocialista munkaverseny-mozgalomról és így tovább. De elszakítható-e a mindenütt tanított és hivatkozott 'biblikus' elmélet attól, ami a gyakorlatban megvalósult? Helytálló-e az a marxistáktól régebben gyakran hallott érv, hogy minden 'baj' forrása: Marx a legfejlettebb polgári társadalmakra gondolva alkotta meg teóriáit - a proletárforradalom viszont inkább a gazdasági fejlettség tekintetében perifériálisabb országokban jutott hatalomra? S így ezek elmaradottabb jellege miatt nem mutatkozhatott meg tisztán a marxi-kommunista eszmék ereje a társadalmi gyakorlatban?
- A jelenlévők többségének, az elmúlt évtizedeket megélve, Marx így-úgy a személyes sorsához tartozik. Fontos komolyan és tisztességesen átgondolnunk, hogyan is viszonyultunk hozzá anno, mi változott meg bennünk e tekintetben a rendszerváltáshoz közeledve és utána, lehet-e szerepe egyáltalán a marxi életműnek jövőbeni gondolkodásunkban s ha igen, miben? Erre nézve erősen megoszlottak a vélemények. Volt aki Marxot - szemléletmódja, gondolatainak elevensége, tudományos ereje miatt - kortársunknak tekinti. Más viszont úgy fogalmazott: reméli, hogy soha többet nem tér vissza egy, a marxi elméletre alapozott társadalmi berendezkedés.
- Elhangzott olyan értékelés is, mely a marxi életművet (megalkotója szándéka szerint) alapvetően a társadalmi osztályharc, a forradalmi erőszak szolgálatában állónak tekintette. Marx gazdaságtani, filozófiai, politikai írásaiban a proletárdiktatúra megteremtéséhez gyűjtött érveket, a forradalmi erőszakhoz kívánt mozgósító erejű gondolatokat adni - s mindezt 'természettudományos igazságokként, szükségszerűségekként' vezette elő. Nem véletlen, hogy a komolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban e nézetek nem tudtak kellő táptalajra találni - annál inkább ott, ahol a demokratikus hatalomgyakorlást kevésbé vagy szinte hírből sem ismerték. Marx kifejezetten alig foglalkozott etikával: mégis, életműve a társadalmi osztályharc, a forradalmi erőszak etikai igazolásának tekinthető - s e tekintetben követői, Lenintől Sztálinon át Maóig és Kádárig következetesen hűek voltak hozzá. Vagyis abban, hogy a létező szocializmus alfája és omegája a proletárdiktatúra, az egypártrendszer (az más - és persze szintén nem elhanyagolható - kérdés, hogy ezen a politikai bázison a különböző kommunista csoportok milyen konkrétabb társadalomszervező gyakorlatot követtek, s számoltak le gyakorta egymással). S épp ez volt az a kérdés, amely a nemzetközi munkásmozgalmat a 19. század vége felé kettéosztotta egy 'revizionista' (a forradalmi erőszakot elutasító) szociáldemokrata és egy ortodoxabb kommunista irányzatra. Marx természetesen nem felelős a gulag-okért - de kétségtelen, hogy a proletáriátus általa igazságosnak vélt erőszakos hatalomgyakorlására hívott fel, ehhez szolgáltatott objektív (?) és erkölcsi érveket. Különös e tekintetben, mennyire kerülte azt (Engelssel egyetemben), hogy a 'jövendő lacikonyhája' számára recepteket adjon: hogyan is nézzen ki az általuk kívánatosnak tartott új társadalmi-gazdasági berendezkedés. Csak olyan helyeken mentek bele úgy-ahogy ilyen kérdésekbe, ahol pártprogramokról volt szó - a választóknak, ha valamennyire is számításba vesszük döntési szabadságukat, általában mégis kell valami konkrétabbat mondani, ígérni, túl a hatalom megragadásán és a magántulajdon megszüntetésének szándékán...
- Ezzel szemben eszmecserénken azok, akik szerint a marxizmusnak nemcsak múltja, hanem jövője is van, abból indulnak ki, hogy Marx elmélete a marxizmusnak csak az első történelmi formája. A tanalapítók és a XX. század közepéig fellépő továbbfejlesztők túlértékelték a korabeli helyzetet a kapitalizmus fenntarthatatlansága és a szocializmus megvalósíthatósága szempontjából. Ezen az alapon pedig megmagyarázhatatlan a kapitalizmus azóta végbement fejlődése és a XX. századi szocializmus bukása, a marxizmus veresége. Születőben van a marxizmus új történelmi formája, mert azok az ellentmondások, amelyek megszületéséhez vezettek, megváltozott formában továbbra is hatnak, sőt, ma már a társadalom, az emberiség puszta létét fenyegetik.
Vitánkban e megközelítés kifejtői szükségesnek tartották rögzíteni: a marxizmus tudomány. Nincsenek olyan elmélet- és társadalomtörténeti tények, amelyek alapján képviselőit mániákus osztályharcosoknak, a proletárdiktatúra, az erőszak megszállott híveinek lehetne minősíteni. Marxnak pl. nem lett volna ellenére, ha a proletariátus valamiféle végkielégítéssel békésen eltávolította volna az angol burzsoáziát a hatalomból. Engels örömmel üdvözölte a XIX. század végén azt a lehetőséget,hogy a német munkásmozgalom parlamenti választás útján megszerezheti a kormányhatalmat. A proletárdiktatúra a munkásosztály más osztályokkal meg nem osztott hatalma, amit a körülményektől, az osztályerőviszonyoktól függően diktatórikusan vagy demokratikusan gyakorol. Születése szintén történhet erőszakosan vagy békésen. Ha eltekintünk az első világháborúnak az 1917-es oroszországi forradalmi helyzet kialakulásában játszott szerepétől, akkor azt kell megállapítani, hogy a szovjet hatalom igen békésen született. Ellenségei, ellenfelei azonban nem engedték, hogy békésen meg is maradjon. A történelem folyamán a bosszú fegyvereit rendszerint a sértő fél kovácsolja. A forradalmi erőszak
csak eszköz, a bába szerepét tölti be az új társadalmi rendszer megszületésében és megvédésében. A proletárdiktatúrának nem - és nem is elsősorban - az erőszak a lényege,hanem az új társadalom építésének szervezése. Ha tovább él a XX. században született szocializmus, hasonlóképpen kialakult volna demokratikus kormányzása, mint
a kapitalizmusnak. A burzsoázia hatalma is kemény diktatúrával kezdődött.
Erről a kérdésről - hogy ti. beszélhetünk-e egyáltalán 'jó' célokat szolgáló erőszakról -, eszmecserénk során a vélemények erősen megoszlottak. Voltak akik a fentebbi nézetet osztották - vagyishogy a cél bizonyos időszakban szentesítheti az eszközt -, mások viszont határozottan elutasították ezt a gondolatot és az anno erre alapozott történelmi gyakorlatot.
Nézetek ütköztek, közeledtek is olykor, fontosnak tűnő szempontok csak jelzés-szerűek maradtak. Mint szinte minden beszélgetésünk, ez is befejezetlen maradt. Úgy véljük azonban, hogy a diktatúra és a demokrácia, illetve az az erőszak és a szabadság közötti választás kérdésében, illetve az ennek történelmi értelmezésében-értékelésében megmutatkozó ellentétes nézetek miatt ezt a vitát folytatnunk kell. Abból kiindulva, hogy a barátság fontosabb, mint az osztályharc...
(HS-MA)
több éve - boldogság-sokszög - Marxról, a marxizmusról - többféleképp (4 hozzászólás)
2oo9. lo.o8.-án Trianonról és következményeiről tartott beszélgetésünket (az erről szóló összefoglalót Berci írja, lásd majd ha elkészül egy új bejegyzésben) Bernus András vezette be, Csernok Attila: 'A komáromi pontonhíd' (Magánkiadás, 2008) című, nagy vihart kavart könyvének a gondolatait hívva ehhez segítségül. Az András által felolvasott szöveg (a bekezdések mindenütt idézetek a könyvből, az oldalszám megjelölésével - az idézőjelek azonban csak ott vannak feltüntetve, ahol Csernok maga idéz másokat, vagy az a szófordulatból következik):
Gyenge és kudarcra ítélt mindenki, egyén, közösség és nemzet, ha balsikerei okát soha nem saját hibáiban, mindig a körülményekben, másokban keresi és találja meg. A balsors akit régen tép, a háromszínű nemzeti önsajnálat megható lehet a Himnuszban, de nagy baj, ha elhisszük a feloldozás szavait : "Megbűnhődte már e nép…" (8)
Ennek az írásnak minden szava vitatható, ha csak gondolkodásra késztet, már megérte a fáradozást. Ma már azt is tudom, hogy Trianontól senki sem szabadulhat. Fogyatékos műveltségű és igen művelt emberek, vagy akik ez utóbbit csak mímelik, rágódnak rajta ma is. Sok embernek még ma is Trianonnal van baja, ''elszakított véreink''-et panaszolja, miközben látni valóan fogalma sincs, miről beszél. Ha nem beszélünk róla, nem teszünk semmit, száz év múlva is ezen fog egy csomó, balsorsban ''utazó'' honfitársunk sopánkodni. Nézzünk hát szembe Trianonnal. (25)
Ismerjük a régi mondást szigorú tanítónkról, a történelemről: ''História est magistra vitae.'' Vagyis: a történelem az élet tanítómestere - mondták, mondják az idealista lelkek. Kérdés, ki milyen tanuló? Erről Albert Einstein a következőket mondta: ''A történelem mindössze arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanult a történelemből.'' Ha nem nézünk be a kulisszák mögé, nem kutakodunk elfeledett könyvek után a könyvtárak hátsó polcain, örök időkre megrekedünk a háromszínű giccs, a ''csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország'', ''hiszek Magyarország feltámadásában'', ''áruló Görgey'', ''hazaáruló Károlyi'', meg a ''64 vármegye'' típusú ''történelem'' szintjén. (27)
Csak azért, hogy tudjuk, mindenki tudja, miről beszélünk, az 191o-es magyar népszámlálás adatait felhasználva bemutatok néhányat a panaszolt 64 vármegyéből. Kezdjük Szepes megyével, ahonnan én is származom, itt mindössze 11% magyar élt, néhány városban ránk nézve jóval kedvezőbb a helyzet: Iglón 33, Lőcsén 32, Késmárkon 21% volt a magyarok aránya. A falvakat is magukba foglaló kerületekben sokkal kevesebb, az iglóiban 7, a késmárkiban 5, a lőcseiben pedig mindössze 2% volt a magyar. Erdéllyel kapcsolatban különösen sok téveszme terjeng: a Trianonban Romániának ítélt területen 34% volt a magyarok aránya. Az elcsatolt 3o vármegyében csupán egyetlenben volt számottevő magyar többség ... és sorolhatnánk. Tegyük félre a sértett nemzeti büszkeséget és ''kívülről'', a
semlegesek szemével vizsgáljuk meg, hogyan jutott el a ''Szent Korona ezeréves Magyarországa'' Trianonhoz? (29)
Bűn és bűnhődés ? Igen ! … Az eredendő bűnt valahol a XV. Században kell keresnünk. A főúri rend megosztottsága mellett jobbágyaik féktelen elnyomása együtt és törvényszerűen vezetett Dózsa György parasztlázadásához, az ország védelmi képességének végzetes meggyengüléséhez. Trianon szempontjából az 1514-ben kitört és levert felkelés sokkal nagyobb jelentősége volt mint Mohács. Következményei, a 'pórnéppel' szemben kialakult bizalmatlanság és Werbőczi törvényei vezettek végül oda, hogy a Magyar Királyság a XVI. Sz. derekán megszűnt létezni. (32)
A XVIII.-XIX. század fordulójára a többnyire a Habsburg-házzal huzakodó nemesség számára észrevétlen maradt , hogy a magyar nemzetnek az idők folyamán a nemzeti kérdés lett a legnagyobb gondja, mert a magyarság kisebbségben volt saját hazájában. Innen kezdve már csak a belső kiegyezés volt az egyetlen esély a történelmi Magyarország megmentésére. Ezt a nyilvánvaló tényt azonban csak a nemzet legjobbjai ismerték fel. A következő év tizedekben az egyezkedés alázata helyett a nemesi nemzet gőgje, a magyar felsőbbrendűség mítosza az erőszak következett . Az út végén pedig törvényszerűen ott várt Trianon. (42)
A századfordulón a nem magyar anyanyelvű nemzetiségeknek /román, horvát, német, szlovák, szerb, rutén, stb./ kétharmados többségük volt az országban. A magyar politikai élet nem ismerte fel, hogy a nemzetiségekkel kialkudott megegyezés nélkül nincs semmi esélye Ausztriával szemben. Elég baj, hogy a fokozatosan elszigetelődő Széchenyi Istvánon kívül senki nem vetett számot a helyzettel. (43)
Széchenyit figyelemre méltó realitásérzékét értékeli Kosáry Domokos: ''Felismerte a nemzetiségekkel való konfliktus fenyegetését is, ezért már 1842.-i akadémiai beszédében határozottan fellépett az erőltetett magyarosítás ellen… Elítélte azt a magyar nacionalizmust, amely egyszerre akart a Habsburg birodalommal szemben nemzeti szabadságot /önmagának/ és nemzeti mozgalmakkal szembeni hegemóniát, egyeduralmat /ugyancsak önmagának/.'' (45)
És ahogy romlott a nemzetiségek viszonya a magyar kormánnyal, az osztrák diplomácia azonnal felhasználta őket a magyarok ellen. Magyarország - ahogyan Széchenyi félte, megjósolta - két tűz közé került. A fegyveres harc előre látható bukását túléltük volna, a nagyobb baj az volt, hogy a Trianont megelőzően a magyarság és a nemzetiségek között annyira megromlott a viszony, hogy a kölcsönös bizalmatlanság légköre évtizedek múlva megakadályozza Nagy-Magyarország ''belső kiegyezésé''-t. Széchenyi jóslata beigazolódott: ''Utódaink tán soha többé nem tudják e frigyet megkötni.'' (48)
A kiegyezés utáni időszakról Jászi Oszkár azt írja: ''Közigazgatási és politikai téren lefektette egy modern állam alapjait.'' A reformok sajnos nem folytatódtak, pedig az 1867-es kiegyezés, különösen az 1868-as Deák-Eötvös féle nemzetiségi törvény elvben lehetőséget adott erre. A következő évtizedek azonban azt igazolták, hogy ''…. a magyar uralkodó osztályok sohasem vették komolyan ezt a törvényt és csak bizonyos bécsi körök megnyugtatására szavazták meg…'' (írja Jászi). Csupán annyiban változott a helyzet, hogy a magyar nemesség, az azt korábban időnként mérséklő osztrák ellenőrzés nélkül nyomta el a ''nemzeten'' kívül rekedt magyar és nem magyar milliókat. Nyugat-európai elemzők ebből szelektíven, csak a nemzetiségek elnyomását, a magyar sovinizmust vették észre és használták fel ellenünk. (52)
1867-ben 42% körül volt a magyarok aránya az országban. Nehéz arra válaszolni, hogy ilyen körülmények között a kiegyezést követő kormányok miért nem keresték a nemzetiségekkel a megegyezést, sőt mereven elutasították az anyanyelv használatát, továbbá a választójogot követelők képviselőit… Andrássynak jelentős szerepe volt a Monarchia szövetségi állammá átalakítását célzó osztrák tervek megbuktatásában. Az őt követő miniszterelnökök, elsősorban Tisza Kálmán, Bánffy Dezső, Tisza István, továbbá Apponyi Albert ennél tovább mentek: kemény következetességgel képviselték és érvényesítették az erőszakos asszimiláció elnyomó politikáját. Tisza Kálmán például ''becsukatta az egyetlen tót középiskolát." /Pethő, 1925/ (56)
Majd jött 1914... ''Magyarországnak most lett volna alkalma arra, hogy szembeforduljon a császári házzal. És a minden magyar nemzeti érdektől elkülönült háborúval… A magyar politikusok - pártkülönbség nélkül - izzó lelkesedéssel állottak a háború oldalára…'' írja Kádár Gyula /1978/. (62)
Milyen érdekes... A nemesi nemzet a XVII.-XIX. században nemegyszer fogott fegyvert a Habsburg ház ellen. Amikor Magyarország léte forgott kockán, a főnemesi elit nem akarta, vagy nem merte ezt a lépést megtenni. Erre azért nem kerülhetett sor, mert előtte ki kellett volna egyezni horvátokkal, románokkal, szerbekkel és szlovákokkal … Egy ilyen lépésnek a nemzetiségi autonómia lett volna az ára, ezt az árat pedig Magyarországon senki nem volt hajlandó megfizetni. (63)
Volt még egy esély egy nagyon előnyös különbékére. ''…Lloyd George brit miniszterelnök és Wilson amerikai elnök 1918. jan. 5.-én, ill. 9.-én nyilvánosan Ausztria-Magyarország népeinek autonómiája, de területi integritásának megőrzése mellett foglalt állást. A császár-király és Ausztria-Magyarország vezető politikusai azonban nem akarták vagy nem merték vállalni német szövetségesük cserbenhagyását… '' /Jeszenszky 2oo5/ Ezt miért nem tanították a két világháború közötti történelemórákon? (68)
Ez volt a ''balsors'' utolsó húzása, ami Magyarországot szétdarabolta. Volt egy kegyelmi pillanat,amikor a ''balsors'' évszázadai: Dózsa felkelés és Mohács, török megszállás és Habsburg uralom, 1848-49 megvadított nemzetiségei és a kiegyezés utáni erőszakos magyarosítás - ezek mind feledésbe merültek, a sok ballépés felett egy pillanatra szemet hunyt a történelem. Tisza Istvánnak megadatott, hogy az utolsó pillanatban mindent jóvá tegyen, ha Lloyd George és Wilson idézett beszédére reagálva bejelenti, hogy Magyarország elfogadja az antant rendezésre vonatkozó javaslatait. Ausztria nem volt abban a helyzetben, hogy ezt fegyverrel megakadályozza. (7o)
Említésre érdemes, hogy évtizedekkel korábban írt műveiben Jászi Oszkár - akit Trianonért sok alaptalan támadás ért és és ma is - azon kevesek közé tartozott, akik felismerték, hogy a Monarchiát szövetségi államá kell átalakítani, fennmaradásának ez az egyetlen esélye. (73)
Márai Sándor - miközben joggal siratta az ''átcsatolt'' magyarságot - egyúttal arra ösztönözte az anyaországot, hogy ismerje meg jobban az ott lakó magyarokkal együtt élő románokat, szlovákokat, szerbeket. Azt már én teszem hozzá, hogy ily módón a magyar közgondolkodás megkezdhette volna a rugalmas elszakadást a ''a kása nem étel, a tót nem ember'' , a ''foly a vad rác kutya vére'' meg a ''szőrős talpú oláh'' típusú magyar szemlélettől. Márai többet mondott-tett az elszakított magyarságért, az anyaország magyarságáért, a Duna medence egymásra utalt népeinek közeledéséért, a békességéért, mint a két világháború közötti magyar kormányok együttvéve. (86)
Trianon! - Sajnos, vannak gátlástalan, beteg lelkű emberek, akik ezzel a szóval ma is képesek megosztani Magyarország népét. Felelőtlen emberek Trianon emléknapot akarnak. Mire akarnak emlékezni? Arra, hogy évtizedeken keresztül elnyomtuk a nemzetiségeket ? Arra, hogy tevőlegesen részt vettünk egy háború kirobbantásában, amit annak rendje és módja szerint el is buktunk? Trianonban találkozónk volt a Történelemmel és az benyújtotta a számlát. Mindig voltak, ma is vannak tájékozatlan, tudatlan, naiv emberek, akik minden bajuk forrását Trianonban keresik és mindenért Károlyi Mihályt, Kun Bélát, a kommunistákat, sőt napjaink szocialista politikusait okolják /megtörtént esetről beszélek/. Ezt az ostoba, gyermeteg, hazug ''történelmet'' tanították-tanulták-tanultuk 192o óta és sokan - szülők és pedagógusok - még ma is ezt adják tovább lányainknak, fiainknak, unokáinknak, hogy a méreg nemzedékeken keresztül tovább hasson. (87)
Fel kell hagyni az értelmetlen sérelmi politikával, ami az indulatok felszításán kívül semmire sem való. Nem tesz jót hírünknek a nagyvilágban, az egységesülő Európában pedig csak gyanakvást kelt. Emlékezzünk arra,
mit írt Ady Endre az első világháború végóráiban:
'Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat ?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad."
És higgyünk József Attila gyönyörű versének és tegyünk meg mindent, hogy egyszer valóra váljon :
"A harcot, amelyet őseink vívtak
békévé oldja az emlékezés,
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk, és nem is kevés."
Nem tudom, magyar költő írt-e ennél szebbet? Okosabbat biztosan nem. (9o)
---------------------------
/Kiegészítés - Bernus Andrástól/: Ez év nyarának elején egy rádióműsorban történészek, Romsics Ignác, Ormos Mária és mások, elismerően nyilatkoztak a könyvről. Szeptember utolsó vagy október első napjaiban az egyik kereskedelmi rádió beszélgetésre invitálta Csernok Attilát a könyvéről. A műsorvezető - közismert személyiség, állandó szereplője rádiós és televíziós műsoroknak, mellesleg egyetemi tanár - elég élesen támadta a szerzőt, aki nagyon higgadtan, a nálunk kevéssé ismert, még kevésbé használt ''európai hangnem''-ben foglalta össze álláspontját, árnyaltabban, mint ahogyan azt könyvében gyakran tette. A riporter a műsor vége felé flegmán megjegyezte, hogy ''ezt a könyvet akár egy szlovák
újságíró is írhatta volna… ''
több éve - boldogság-sokszög - Hogy is van ez ... 1. (3 hozzászólás)
Horváth Jóska ajánlja figyelmünkbe és megfontolásra - a fentebbi témához kapcsolódóan - a következő, netről lementett levelet:
KÓS KÁROLY: Levél a balázsfalvi gyűlésről
Kalotaszeg, 1911. szeptember 4.
Mélyen Tisztelt Szerkesztő Uram!
Ha én itt Erdélyben magyar pap volnék, akkor a tegnapi vasárnapon prédikációm textusát Dávid zsoltáraiból választottam volna: "Uram, mily nagyon megsokasodtak az én ellenségeim! Mily sokan vannak az ellenem támadók." (3. zsoltár, 2. vers) Mert én láttam az Astra gyűlését, és erdélyi magyar népemnek szerettem volna beszélni a balázsfalvi napokról. Láttam azt az ünnepet és tudom, hogy az ott Erdély oláhságának győzelme volt rajtunk. Beszélnek az ellenségeinkről az én népemnek, de nem szidnám őket, és nem kicsinyelném az ő munkájukat. Mert láttam Balázsfalván seregleni hatezer romániai urakat és asszonyokat, és országunk minden szegletéből főpapokat, tanárokat, birtokosokat, ügyvédeket és képviselőket, szegény prédikátorokat és dászkeleket, iparost, kiskereskedőt és pórnépet; egy egész társadalmat.
Ez a sok különböző ember mind lelkesedésből, saját jószántából jött oda, nem inni, nem mulatni, csak lelkesedni, csak tanulni, vezéreit meghallgatni, hogy szavukat szívébe vésve, újabb tíz esztendőre való munkakedvet, nemzeti gondolatot vihessen haza az otthon maradtaknak.
Ezt mi magyarok nem tudjuk utánuk csinálni!!! Mi erdélyiek már fáradtak vagyunk; a magyarországi közvéleményt pedig most nem érdekli a magyarság sorsa. De fontos az ott mostan, hogy piszkálódásból élő újság terjesztheti-e szabadon a mocskot a magyar nép között a sajtószabadság szentségének védelme alatt vagy sem.
A sajtó a közvéleménynek hű tükre: a balázsfalvi napok idején a fővárosi lapok közöltek néhány cikket az Astra gyűlésről (igaz, hogy egyrészüké, még tekintélyes napilapoké is, roppant téves és furcsa volt), de hamar végeztek vele, és ma már vígan tovább csépelik az obstrukció ócska szalmáját. De mi nem térhetünk oly könnyen és oly hamar napirendre; mert elvégre ez a játék a mi bőrünkre megy. Közvetlenül a miénkre, de végeredményben az egész magyarságéra.
És mi tanulni is akartunk ott Balázsfalván, mert nagyon nagy szükségünk van immár erre, és lehetett is ott tanulni sokat az oláhoktól...
Láttunk egy hatalmas nemzetgyűlést, hallottunk halálosan komoly beszédeket. De nem láttunk pózolást, nem hallottunk frázisokat. Ez az egyik tanulság.
Láttunk ott egy hadsereget: nemzeti hadsereget. Mert ez a gyülekezet nem Janku és Axentye hordája többé, ez nem támad ellenünk kaszával és faágyuval. És nem fog többé Bécs szolgálatába állni. Ez itt már nemzet, mely öntudatos munkával, pénzzel és kultúrával szerelte föl magát. Ez a másik tanulság.
Láttuk azt, hogy az odasereglett nép milyen áhítattal szívta magába vezérei tanítását, milyen lelkesedéssel hallgatta a sokszor unalmas beszédeket, hogy meg volt elégedve mindennel, amit kapott, nem kritizált semmit, de fizette örömmel filléreit az Astrának. És nem volt ott rendetlenség, nem volt ott szó politikáról, nem volt ott izgatás; száraz számadatokat hallottunk, száraz tényeket soroltak elő a szónokok nyugodtan, majdnem unalmasan.
És az volt a benyomásunk, hogy ez volt az utóbbi esztendők egyik legnagyobb politikai eseménye, ez volt a legveszedelmesebb nemzetiségi politikai izgatás. Ez a harmadik tanulság.
Néhai nagy újságírónk, magyarságunk ideáljaiért utolsó leheletéig harcoló Beksics Gusztáv megjövendölte egykoron - nem is olyan régen - hogy mihelyst az erdélyi oláhság kultúrailag, vagyonilag és társadalmilag konszolidálódik, abban a pillanatban kérdéssé válik a magyar Erdély léte. Ma, az Astra gyűlése után tudhatjuk - ha csak el nem fedtünk szemünket, be nem dugtuk fülünket -, hogy a vagyonilag, társadalmilag, sőt kultúrailag is szervezett oláh társadalom Erdélyben készen van. Ez a társadalom tisztában van erejével, céljaival, ez a társadalom fegyelmezett, fanatikus és idealista. Ez a társadalom: nemzet.
Olvasom a zsoltárokat: "A mi útjainkban most körülvettek minket és csak azt figyelik, mikor teperhessenek a földre." "Hasonlóak a prédaleső oroszlánhoz és a barlangban ülő oroszlánkölykökhöz." (Dávid 17. zsoltár 11-12. vers)
Ez az oláh társadalom annyira természetes ellenségünk, hogy ezt sem szép szóval, sem erőszakkal a magunk részére nyerni nem tudhatjuk. Amit állam és társadalom erre a célra áldoz, az teljesen haszontalan munka és erőpocsékolás. Az erdélyi oláh a maga jószántából magyar nem lesz soha. A magyar nyelv megtanulására sincsen szüksége - hiszen nekünk, erdélyi magyaroknak sokkal inkább szükségünk van az oláh nyelv tudására. Inkább francia és német nyelvekre tanítják gyermekeiket. De a magyar állameszme részére sem hódíthatjuk meg az oláhságunkat többé, amióta tőszomszédunk a szabad, nemzeti és hatalmasan fejlődő Románia.
Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés alatt és öntudatosan előrenyomuló oláhsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről-lépésre, lassan de folytonosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségünkre nem jön sem a nagymagyarországi társadalom, sem az államhatalom.
A magyarországi társadalomra sohasem számíthattunk. A múltban is mi: Erdély voltunk azok, akik, ha kellett, segítséget vittünk Magyarországnak. Jutalmat ezért sohasem kértünk és sohasem vártunk.
De az államhatalommal másképpen vagyunk. Annak kötelessége volna minket legalább segíteni, ha már nem vállalja a teljes védelmet. Kötelessége volna minden eszközt, minden fegyvert a mi részünkre szolgáltatni és oláhjainktól minden eszközt és minden fegyvert elvenni, mellyel nekünk árthat. Ezt nevezhetjük jogtalanságnak, nevezhetjük embertelenségnek, jogállamban nincsen is ez helyén. De az orvos is megöli a magzatot, tehát gyilkol, amikor arról van szó, hogy vagy az anya vagy a gyermek maradjon életben. És lássuk vajon a külföld nemzeti államai milyen eszközökkel védekeznek nemzetiségeik ellen, illetőleg hogyan védelmezik nemzetüket:
1. Pózenben tilos a lengyeleknek német birtokot vásárolniok.
2. Romániában tilos iskolákban (nyilvános iskolákban), sőt templomokban más nyelven, mint oláhul beszélni és tanítani.
3. A szabad Amerika csak azt ismeri el állama polgárául, aki szóban és írásban bírja az angol nyelvet, és tisztában van az alkotmány főbb elveivel: szavazati joga pedig csak állampolgárnak van.
Mi sok törvényt, elvet vettünk át idegenből, sokszor ránk károsat vagy legalább is problematikusat; vajon mért nem vettünk át ilyenforma törvényeket is? Pedig ilyen törvényeknek sikerük van és - nem kerülnek pénzbe.
E helyett évekig tartó válságokba visszük országunkat a problematikus egyenlő, általános, titkos választójogért való küzdelemmel és a nemzeti hadseregért való harccal (ez utóbbi - elismerem - nagy dolog, de bajosabb megcsinálni, mint egy új nemzetiségi törvényt).
De nemzetiségeink kultúráját milliókkal segíti a magyar állam - méltányosság címén...
... E héten Kolozsvárott ünnepi közgyűlést tart az EMKE. Hatszáz vendég jelentkezett eddig, és a város aggódik, hogy hol helyezze el ezt a sok embert. Balázsfalván - a 2500 lakosú faluban - 6000 embert láttak szívesen vendégül három napig - a román kultúra nevében.
Kolozsvárott - a 60.000 ezer lakosú városban - 600 vendég gondot okoz - a magyar kultúra nevében. Ehhez - úgy gondolom - nem kell kommentárt fűznöm!!!
Majdnem minden évben tartunk Erdélyben székely-kongresszust; melynek eredménye mindenkor egy-egy memorandum - de sikere egyiknek sem volt. Azt hiszem, már meg is unták a minisztériumok az erdélyi magyarok ügyeit - el is olvasni. A székelyek segítségére miniszterileg Sepsiszentgyörgyre telepített "Hitelbank" akár be is csukhatja a boltját - semmi dolga sincsen. Ma is olcsóbb a Transilvania, az Albia meg a szebeni bank pénze, mint a magyar pénz. És éppen a múlt héten árverezték el a kolozsvári Nemzeti Színház alapítványi birtokát; a magyar kultúrminiszter asszisztenciája mellett, - az oláhok vették meg. Ehhez sem kell kommentár.
Hát tessék Kolozsvárra jönni EMKE gyűlésre. De nekünk hiába beszélnek, hiába ígérnek már. Kezdünk nem hinni semmiben, ami Pestről jön, kezdünk nem hinni miniszteri nagy nemzetmentő terveknek.
Ha magyar pap volnék, jövő vasárnap a következő textusról tartanék prédikációt: "A szívem remeg, elhagyott az erőm és az én szememnek világa kialszik." "Barátaim és szeretteim elfordultak tőlem az én csapásomban, és az én rokonaim is elhúzódnak tőlem." (Dávid 38. zsoltár, 11-12. vers).
Hazafias tisztelettel: Kós Károly
több éve - boldogság-sokszög - Hogy is van ez ... 1. (3 hozzászólás)
Horváth Jóska hívta fel a figyelmünket Mike Károly írására, mely XVI. Benedek pápa 'Szeretet az igazságban' címmel nemrég kiadott körlevelét ismerteti. Ebben jó néhány olyan kérdésről esik szó, amely sokakat, bennünket is foglalkoztat. Egy gondolat a innen:
"A szeretet prioritásából következik a "társadalmi fejlődés" újraértelmezése is. A valódi fejlődés csak azt jelentheti, hogy elősegítjük a szeretet növekedését minél több emberben. Mivel a szeretetet csak szabadon lehet gyakorolni, biztosítani kell az embereknek a döntési szabadságot. Ez viszont nem elég: képessé kell tenni őket a szeretettel járó felelősség viselésére is. "
A Heti Válaszban megjelent teljes írás olvasható:
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0907/23451
több éve - boldogság-sokszög - Mihály Albert: Pluralizmus és tolerancia 2. (folytatás) (1 hozzászólás)
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nemn ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
több éve - boldogság-sokszög - Horváth József: Gondolatok a könyvtárban – Vörösmarty nyomán… (1 hozzászólás)
Nincsenek még üzenetei
- Alap adatok
Töltsd ki az adatokat
- Név: boldogság sokszög
- Születési dátum: 2006-01-01
- Lakhely:
- Nem:
- Családi állapot:
- Magamról: Baráti-szellemi társaságunk és blogunk létrehozásának célja a személyes és közös boldogságunkhoz vezető út (utak) keresése. Természetesen mi magunk sem vagyunk biztosak, és nem is vagyunk egy véleményen abban, hogy miben is áll a boldogság – vagy éppen a boldogtalanság. Amiben biztosak vagyunk: bár nagyon fontos, de nem elégséges ehhez csak a sikeresség a mindennapi életben, sem pusztán az anyagi jólét. Szükséges az is, hogy az emberi lét úgynevezett végső kérdéseivel is foglalkozzunk, keressük a bennünket erősítő, belső békét adó válaszokat, életünk értelmének a forrását. Úgy találtuk, a 'sokszög' az egyéniség és az összetartozás fontosságát egyaránt jelképezi, ezért szerepel társaságunk nevében. 2006 ősze óta tartunk rendszeres összejöveteleket, s beszélgetünk a legkülönfélébb témákról az élet teljességének jegyében: vallásról, filozófiáról, erkölcsről, művészetről, politikáról, tudományos és hétköznapi kérdésekről. Az eszmecserékről, tevékenységünkről időről időre írásban is hírt adunk. Szeretettel üdvözlünk oldalunkon (itt s az iwiw-en és a Facebook-on) minden ismerőst és ismeretlent, érdeklődéssel olvasunk minden reflexiót.
- Elérhetőségek
Töltsd ki az adatokat
- MSN Messenger:
- ICQ:
- GTalk:
- Skype:
- Yahoo:
- iWiW:
- Weboldal:
- Mobil:
boldogság-sokszög
A felhasználó blogjai
Követi
Követi
Üres a lista
Követik
Követik
Üres a lista
